Lefelé a lejtőn - NMK #27 - Vasember: Démon a palackban

Tony Stark, a milliárdos üzletember és feltaláló, ebben az időszakban még csak titokban, de Vasemberként a Bosszú Angyalainak alapítótagja. Látszólag tökéletes életében nincs helye a mélyrepülésnek, a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 27. kötetében található kilenc részen át ívelő történetfolyamban azonban bebizonyosodik, hogy milyen könnyen a padlóra kerülhet egy ilyen kaliberű ember is. Megtudhatjuk, hogy milyen az, amikor elveszti a kontrollt, és meggondolatlan tetteinek a rabja lesz. A Démon a palackban című kötet több szempontból rendhagyó módon közelíti meg Tony Stark és Vasember karakterét, akiknek a kapcsolata egy igen érdekes megközelítést eredményez; ha az egyik énje sikertelenebb, menekülhet a másikba, de mi van akkor, ha mindkét térfelen kudarcot vall?

Közbevetés: a borítón található grafika, mely a páncélba belebújást ábrázolja, rögtön a régi, Fox Kids-en sugárzott, általam sokat pörgetett Vasember rajzfilm híres jelenetét juttatja eszembe, amikor Tony "öltözködése alatt" megváltozik a képi stílus, és mintegy 3D-ben láthatjuk az egészet. 

David Michelinie ügyesen lavírozik a lejtőn Tony karakterével, míg végül letaszítja őt, majdnem olyan mélyre amennyire csak lehet. A SHIELD fel akarja vásárolni az egész Stark céget, a páncélja ismeretlen okok miatt rendetlenkedik, és egy tragédia okozója is lesz akaratlanul; a stressz és kiábrándultság okozta nagy nyomás hősünket az alkohol csábító mámorába taszítja. Egyik legnagyobb ellenségének, a dúsgazdag Justin Hammernek is itt láthatjuk először a debütálását, de sajnos a karaktere nem gyakorol akkora hatást a történésekre, hogy komolyan tudjuk őt venni. Illetve, amíg a háttérben volt, mintha sokkal több ütőkártya lett volna a kezében, de amint elrabolja Tony-t, aki Vasemberként próbálja kiverekedni magát a szorult helyzetből, már egyáltalán nem tűnik veszélyesnek Hammer karaktere. A mindenféle béna bűnözőből összeverbuvált csapata sem túl fényes, aminek tagjai között köszönthetjük például a régi Csodálatos Pókember sorozat 101. számából ismert Ugróbékát, vagy a még komolyanvehetetlenebb, röhejes karaktert, a Sündisznót!

Tony magánéleti válsága és alkohol problémái a kötet vége felé kezdenek komolyra fordulni, ám nem várt módon a megoldás hamar megszületik, ami által kissé súlytalanabb lesz az egész. A páncélja manipulálása miatt bekövetkezett tragédiának bár volt súlya, de mégsem akasztotta meg olyan mértékben a karaktert, mint ahogy az ilyenkor várható lehet, mondhatni könnyen túltette magát a dolgon. Az egyre kezelhetetlenebb alkoholizmus pedig villámcsapásszerűen talál magának nyugvópontot, amit kicsit sajnáltam, ugyanis sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, és részletesebben bemutatni. Rendben van, hogy nem akarta Michelinie sokáig a mélyponton tartani Tony-t, de ebben még bőven volt potenciál, hiába a csábító happy end.

John Romita JR. igen megosztó személyiségnek számít a hazai képregényrajongók körében, de akik nem túlzottan kedvelik a stílusát, azok örülhetnek, ugyanis itt még a régi vonulat köszön vissza. Mindenképp érdemes tenni vele egy próbát, hisz mérföldkőnek számít ez a történetfolyam a Bosszúangyal életében. Aki pedig kevésbé ismeri a karaktert, még egy viszonylag részletes eredettörténettel is gazdagodik.